Fél falu rokon, az egész meg ismerős
febr
22
2013
- Kissé fájlalom, hogy a falusi orvosokat kisebb rendű orvosoknak tekintik még a kollégák is, ezt érzékeljük – mondja az oromhegyesi Gazdag Veronika, Az év praxisa díj nyertese az egyik vajdasági lapban. –„ Én viszont szeretek ezekkel az emberekkel dolgozni, akiket ismerek. Ismerem a családi körülményeiket, a családjukat, a hozzátartozóikat, az életkörülményeiket; tudom, hogy abban a családban milyen betegségek fordultak elő; ha bármilyen tanácsot adok, tudom, hogy ő azt be tudja-e tartani. Legtöbbször egyedül kell megoldani a problémákat, és nem ideiglenesen, hanem tartósan. Mert ha nem oldottam meg délelőtt a gondot, délután is engem fog fölkeresni. Itt nincs ügyelet, nincs mentőszolgálat, minden rám vár, ha gyógyszer, ha injekció kell, ha kórházba kell utalni a beteget. Itt határozottnak kell lenni.
Persze ez a munka huszonnégy órás készenlétet jelent, délelőtt van a rendelés, de más időpontban is hozzám fordulnak, és ha mentőt kell hívni, akkor én fogom hívni, nem a betegek. Ezzel már megtanultam együtt élni, de biztosan kell hozzá egy nagyon megértő családi háttér is, mert nem könnyű a nap huszonnégy órájában orvosnak lenni.
Itt születtem Oromhegyesen, a férjem is itt született, fél falu rokon, az egész meg ismerős, s ha egy beteg becsönget a kapun, azt nem küldhetem el, vagy ha beteg a gyerek, vagy megsérült, azon segíteni kell. Emellett Tóthfaluban is én tartom a készenlétet, sürgős esetben oda is nekem kell kimenni. Szeretem a falut, megszoktam már a betegeket, ők is megszoktak engem, már az ajtón kívüli köhögésükről is megismerem az embereket, majdnem harminc év óta itt dolgozom, az hosszú idő.
- Kollégák nélkül faluhelyen az orvos magára van utalva. Vannak emlékezetes esetei?
- Jó pár évvel ezelőtt egy nagyon hideg téli éjszakán egy szülni készülő anyukával elindult a férje a zentai kórházba. Eljutottak Oromhegyesig, és itt kiderült, hogy már nem tudnak bejutni a kórházba, fölébresztettek hajnali egy órakor, hogy most szülni fogunk. Itt az egészségházban megszületett a baba, hívtunk mentőt, elkísértem én is őket a kórházba, és minden szerencsésen fejeződött be.
- Ahhoz, hogy valaki kiérdemelje Az év praxisa elismerést, nem elég a pácienseknek szeretni az orvosukat, hanem tenniük is kell az eredményért, vagyis szavazni. Egy kis falu talán nem is elegendő a sikerhez.
- A polgármester úrnak nagy szerepe volt a buzdításban. Ő az, aki mer nagyokat álmodni, és utána mindent megtesz, hogy ezek az álmok meg is valósuljanak. Azt mondta, hogy „meg tudjuk csinálni”, és buzdította az embereket a faluban és interneten is, hogy támogassanak. Bizonyos, hogy sokan szavaztak a testvértelepülésekről is, és az itteniek kérték az ismerőseiket, a külföldön élőket is, hogy támogassanak. Így jöhetett össze ez az eredmény. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a praxist díjazták, tehát ha az emberek értékelik azt, amit tettem, akkor nemcsak az én munkámat értékelik, hanem a három nővérét is, akikkel dolgoztam, ők is részesei a sikernek.
- Mire lenne szükség ahhoz, hogy még elégedettebben lássa el a betegeit?
– Úgy tudom, hogy ezzel a díjjal jár egy hordozható EKG-készülék, amit terepre is lehet vinni, mert mi mindig olyant kaptunk, amit már a városban kiselejteztek; remélem, hogy most megoldódik ez a gond. „
A két első helyezett az elismerő oklevél meg a különféle ajándékok mellé egy több, mint félmillió forintos EKG készüléseket is kapott az Innomed Zrt. nagylelkű felajánlásaként.
Így hát Gazdag doktornő gondja megoldódott.
