Egyen alakort!
jan
20
2010
Szeremley Huba- a Pallas páholyban együtt üldögélt Fehér Jánossal- hetven éves, bár ezt ránézésre senki sem mondaná A magyar pénzember a nemzetközi üzleti életben is márkanév, vagyonát kalandos élete során a fejlődő világ országaiban szerezte. Nagy kalandja 1967-ben kezdődött, amikor egy sportrepülővel hagyta el az országot. Irán, Perzsia, Nigéria, Afganisztán mind az otthona lehetne, ő mégis Badacsonyban él. Csaknem 1400 hektárnyi földön gazdálkodik, badacsonyi borászként nevéhez fűződik a kéknyelű megújítása, a bakator szőlő újratelepítése.. A badacsonyi hegy lábánál fekvő Szent Orbán fogadó szőlővel borított lugasa gyerekzsivajtól hangos. A Borházban finomabbnál finomabb étkek és nedük, a kemencében pedig igazi kerekded kenyerek és lepények sülnek. Török az egyikből, fantasztikus. Izlelgetem, forgatom a számban, mennyei . Ez nem is búza, ez valami más.
- Igazad van -erősít meg a házigazda- hat hektáron termesztem az alakort, ezt az ősi tízezer éves , már a Krétai korban is ismert gabonát. Ebből sült a kenyér. Jobb, mint a búza- ez egy ősi, mindenféle betegségekkel, károkozókkal szemben ellenálló fajta. Ma már tény, hogy az állati és növényi fehérjék genetikai kódoltsága hatással van a szervezetünkre. Ha visszatérnénk olyan fehérjék fogyasztásához, amiknek az immunereje nem olyan lankadt, degenerált , mint amikkel az élelmiszeripar töm bennünket, akkor egészségesebbek lennénk. Ezt nem kell permetezni, nem kell a kórokozóktól félni, mert ősi immunereje van. Vitaminok, provitaminok, esszenciális ásványi nyomelemek, de még szelén is van benne….
- Akkor ezért nem öregszel .
- Az nem ezen múlik. Az öregedés megállításának egy titka van: nem szabad a sötéttel, a sötétséggel foglalkozni. Inkább a fényt, a világosságot kell keresni. Ha azt behozod magadba, úgyis eltűnik a sötétség. Mi ma a sötétségre pazarolunk időt, energiát, én eltiltottam magam az újságolvasástól, televíziótól.
- Éltél Perzsiában. Ott hogy működnek a házasságok?
- Arrafelé a pillanatnyi emóciót a két család- a menyasszony és a vőlegény családja- racionalizmusa felülmúlja. Azaz, a család dönti el, hogy közös kapcsolatot teremtenek –e egymással, hogy akarnak- e egyesülni egy nagycsaláddá. Perzsiában a férj-feleség kérdés, nem az egyén hanem a közösség életéhez tartozik. Nálunk sajnos már az alapok is hiányoznak, mert a nagycsaládot a civilizáció jegyében szétvertük. Ezért ma a családi élet leredukálódott a menyasszonyra és a vőlegényre. És odáig jutottunk el, hogy ez a mi életünk, a fiúé, meg a lányé. Fütyülünk mindkét családra. Ha még van. Perzsiában egyébként vannak olyan ősi utak, amik ott abszolút normálisak, például, hogy meghatározott időre kötsz házasságot .
- Kötöttél?
- Az ottani rítusnak megfelelően igen. Először három évre, aztán hosszabbítottam.
Ez jól bevált gyakorlat. Tulajdonképpen nem is te kötsz házasságot , hanem neked is vannak megbízottjaid, meg a másik félnek is. És mindent, ami jogi, anyagi, gyakorlati kérdés, azt nem te, hanem a családok megbízottjai rendezik el, az egybekeléstől a szétválásig. -
A perzsa feleséget követte még három európai, és máris az ötödik aránál Krisztinánál tartunk, akivel 6 éve él együtt Huba. 3 éve született Koppány, aki bájos pofikájával, talpig koszosan- ahogyan egy ekkora gyerekhez illik- rohangászik körülöttünk.
- Ha beleszeretsz valakibe, elveszed?
- Nem, akkor nagyon sok feleségem lett volna. Négyet vettem feleségül, de ez nem azt jelenti, hogy minden szerelemből házasság lett. A házasságnak a mai civilizált világban van létjogosultsága, hiszen semmi másról nem szól, mint hogy adjunk nevet a közös gyümölcsnek. Vállalom, az én gyerekem. Ez nálunk ilyen fontos. Más kultúrákban nem annyira lényeges, hogy ki az apja, vagy az anyja. Vannak olyan társadalmak, ahol a második gyerek örököl mindent, nem az első szülött.
- Mivel telnek a napjaid?
- Fölkelek, alig várom, hogy fölébredjen a gyerek is, aztán játék, reggeli, mindennapi rohanás. Déltájt ha egy mód van rá, itthon vagyok, amennyire lehet közösen megyünk mindenhova, cipelem a gyereket, többnyire nem is akar elszakadni tőlem úgyhogy babázunk.
- Boldog vagy?
- Nem tudom, mi az hogy boldog. Az embernek vannak álmai, én amennyire lehet, ha másutt nem is, de ott maximalista vagyok. De beérem a azzal, ami van, és nem vagyok csalódott amiatt, hogy az álmaim nem maradéktalanul váltak valóra.
- Van még valami, amit szeretnél elérni?
- Persze, szeretnék a Pali Józsinál messzebbre pisilni a homokozóban. Persze, az ember mindig messzebbre akar pisilni, mint a barátai, de az ilyen álmokat úgy nézem csak, mint a homokozóban pisilést.
- Sok az irigyed?
- A nagy többség nem hiszem ,hogy irigyel . Itt a faluban is, nincs is aki Szeremley urazna, a többség inkább csak Hubázik. Akik uraznak, azok közt esetleg kereshetném az irigyeket, de én nem keresem, sőt, eljutottam odáig, hogy azt ilyen dolgokkal, ami negatív, sötét meg se próbálok foglalkozni. Ha valamire, akkor erre nem szabad se időt, se energiát pazarolni.
Nekem elég az, ha az embert tudomásul veszik. Értsék meg a mondataimat. Az életem teljesen nyitott, még csak egy függöny sincs az ablakon, az egész házban nemcsak ebben, hanem a másikban sem. Nem azért, mert exhibicionista vagyok. Nekem nem kell bujkálni, hál’ istennek erre soha nem volt szükségem, de arra sem, hogy mást mutassak, ezt a fajta privilégiumot magamnak rezerváltam. Hogy vagy? Amikor csak úgy üres szólamként megkérdezték- pusztán szokásból- azt mondtam: „ ide figyelj, ez nem tartozik rád, másodszor pontosan tudom, hogy ez téged nem is érdekel. Milyen választ vársz tőlem? „
Ma már akik ismernek, tudomásul vették, sőt, talán értékelik is az őszinteségemet.
- Éltél több országban, több kontinensen- nem bántad meg, hogy hazajöttél?
- Sokat beszélgettem angolnákkal, akik már visszatértek a Sargasso tengerbe. Aztán lazacokkal, akik fölfelé igyekeztek az ívási helyük felé, miközben összetörték magukat, Nagyon sok mindenről beszélgettem velük, de egyiknél sem merült föl az a kérdés, hogy jól döntöttek- e. Haza kell menni, vissza kell térni a gyökerekhez. Ez nálunk embereknél is ugyanilyen örök érvényű dolog, hogy az út végén a szülőhelyre vissza kell jutni valahogyan. Mérlegelni, latolgatni beteges dolog: ez a természet örök értékű rendje. Ennek így kellett lennie. Akármilyen út is vezetett vissza a Sargasso tengerbe az angolnák nem mérlegelnek, csak egy a lényeg, hogy újból Sargassoban legyenek. Én is itt vagyok, a saját Sargasso tengeremen.
B. Király Györgyi
