Egy tea Csák Józseffel
aug
25
2008
Csák József
Ahogy mondani szokták, ezer éve ismerem. Akármikor összetalálkoztunk anno egy-egy koncertjén, mindig okot adott rá, hogy imádjam a humorát! (Holott elsősorban a hangjáért mentem.) Most, hogy újra találkoztunk, ájultan láttam, hogy semmit nem változott. Sem külsõre, sem humorra, sem habitusra. Mivel a kávéház, ahova be akartunk ülni még zárva volt, máris elindultunk (az õ javaslatára) az Erkel Színház színi-büféjébe. Nagyon jól tettük, mert beszélgetésünket végig örömrivalgás kísérte, hiszen a kollegák nem gyõzték õt köszönteni. Hol Kesselyák Gergely, máskor Pheiffer Gyula, pár perc elteltével Szüle Tamás lépett be a bûvkörünkbe. Jóskának a szeme sem rebbent, nem zökkent ki a riportunkból, csak a mosolya lett szélesebb. Két bögre teával az asztalunkon, elkezdhettük a beszélgetést.
- Hogy vagy?
- Lejárt a garanciális idõm, ettõl kezdve a kötelezõ szervizek lépnek életbe.
- A kocsidról beszélsz?
- Nem, magamról.
- Maradva a hasonlatnál, mit szervizeltetsz?
- A sok gyertyaégetéssel támadás éri a szervezetet. Lett egy cukorproblémám. A zene és az éneklés mellett tanítok a Mûegyetemen is. De nincs nagy baj, szedem a gyógyszert és a rendetlenségre hajló életemet rendre kellett szoktatni. Be kell osztani, hogy mikor dolgozom, mikor étkezem, mikor pihenek. Szeretem, ha a környezetemben rend van. Egyébként is vallom, hogy akinek rend van a fejében, annak könnyebb rendet teremtenie maga körül.
- Mondd, mint énekes szép pályát futottál be? Azaz: elégedett vagy?
- 34 fõszerepet énekeltem el az Operában, fantasztikus partnerek vettek körül, beutaztam a fél világot. Verdiket Pucciniket énekeltem. Amit tán a legjobban szerettem az a Parasztbecsület Turiddu-ja volt. A Hoffmann meséiben is közel álltam a teljes azonosuláshoz. Aztán ott volt a Tosca. Ebben a fõszerepet, Cavasradossi-t énekeltem. Estérõl estére nehezen álltam meg könnyek nélkül. Annyira szívbemarkoló a szerep és a zene. Mikor elindultak volna a könnyeim, mindig arra mondásra gondoltam, hogy a nézõnek kell sírni, nem a színésznek. Cavarodossi-t egy életre megtartottam: az e-mailemben beleszõttem a nevét. De, közel áll hozzám az operett, sõt a magyar nóta éneklés is. Tavaly õsszel voltam Argentínában, ahová idén szeptemberben újból visszahívtak. Ugyanis egy Kodály-koncert lesz ott, melyen én képviselem (valószínûleg egyedül) hazánkat.
- És Mûegyetem? Ahol építészetet tanítasz? Hány órát adsz hetente?
- 10-12-öt. Mivel rajzolni és festeni is tanítok, elég gyakran vannak saját kiállításaim is, mert az órákra való készûlés eredménye sok-sok kép.
- Van valami, amihez nincs tehetséged?
- Tudod, hárman voltunk testvérek és mindig mondtam: a jóisten, eloszthatta volna köztünk a képességeket. Egy is elég lett volna. Idõnként - úgy érzem - nyomaszt ez a hármas "teher".
- Légy szíves számolj be egy kudarcról is.
- Néhány éve egy óriási zenei esemény volt az Operában. Alexander von Zemlinszky mûvét, a Törpét mutattuk be. Akkora szerep volt, hogy szinte artistamutatvány volt a torkomnak. Nagyon kevés híradás jelent meg róla.
- Egy sikerrõl…?
- Örülök, ha a Korkontroll meghívásának eleget tehetek. Mert ilyenkor úgy érzem, hogy a legjobb közönség elõtt énekelhetek. A társaságnak van egy fantasztikus hajtómotorja B. Király Györgyi, aki már-már misszionáriusi feladatot lát el az egészség megõrzés, a felvilágosítás, a helyes életmód kialakításában. Érdemes oda figyelni, érdemes a tanácsokat megfogadni,tehát érdemes szervezetünket jobban szeretni, s ha szükséges a "kötelezõ szerviz-vizsgálatokat elvégeztetni.
Bozsán Eta
