Cukorbetegség
ápr
30
2006
A cukorbetegség egy olyan állapot, amelyben vagy a hasnyálmirigy nem termel elég inzulint, vagy a sejtek inzulin iránti érzékenysége csökkent, és így a sejtek nem képesek a cukor (glukóz) felvételére. Cukorbetegségről akkor beszélünk, ha a reggeli (koplalás utáni) vércukor szint magasabb, mint 6,7 mmol/l több, mint egy alkalommal. Ha 75g glukóz elfogyasztása után két órával a vércukor szint 11mmol/l felett van, az is diagnosztikus értékű. Ezt a cukorterheléses vizsgálatot akkor szokták végezni, ha egyéb tünetek utalnak a betegségre, de az éholmi vércukorszint normális.
Mielőtt a különböző típusokat tárgyalnánk, egy rövid összefoglalással szolgálunk a cukor útjáról a szervezetben.
Étezést követően az emésztett tápanyagok a májba kerülnek, ahol további feldolgozásuk történik, majd elszállítódnak a különböző sejtekhez. A folyamat során (már a felszívódást követően is) megemelkedik a vércukor szintje. Ennek hatására a hasnyálmirigy egy sejtcsoportja inzulint kezd termelni. Az inzulin feladata, hogy a sejtekbe juttassa a cukrot (glukózt), hogy ott energia keletkezhessen belőle. A sejt felszínén receptorok (érzékelők) vannak, ezekhez kapcsolódik az inzulin, és ők nyitják meg az utat a glukóz beáramlásához.
Mind az inzulin termelésében, mind az inzulin sejtekhez történő kötődésében zavar támadhat, és ez vezethet később a betegséghez.
Az 1-es típusú cukorbetegség akkor alakul ki, ha a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei tönkremennek. Ennek oka általában az, hogy a szervezet saját védekező (immun) rendszere idegenként ismeri fel ezeket a sejteket, és elpusztítja azokat. Ez a típus általában fiatal korban jelentkezik (leggyakrabban 10-14 éves kor között), ezért is nevezik fiatalkori cukorbetegségnek. Ha az inzulin termelés nem megfelelő, a vércukorszint magas lesz, mivel az inzulin nélkül nem tud bejutni a sejtekbe. A sejtek pedig a bőség közepette éheznek. A sejtek zsírsavakból és aminosavakból kezdenek energiát termelni, de a cukor hiányában káros melléktermékek (ketontestek, pl.:aceton) termelődnek, ezért lehet az ilyen betegnek acetonos a lehelete. Ez az egyik legveszélyesebb állapot, mely kezelés nélkül kómához, majd halálhoz vezethet. A szervezet megpróbálja a sok cukrot a vesén keresztül kiüríteni, de a cukor vizet visz magával, ami bőséges vizeletürítéssel jár. (Ezért is nevezik a betegséget latinul diabetes mellitusnak, mely szó szerint annyit tesz: mézízű húgyár. Régen ugyanis a vizelet ízéről diagnosztizálták a betegséget, természetesen a többi tünet fennállásakor.) A víz és izomtömeg vesztés hatására gyors fogyás következik be, szomjúság és jó étvágy mellett. A magas cukorszint az idegeket károsíthatja mely érzészavarokat okozhat. A szemlencse vizenyője miatt pedig látászavar jelentkezhet. E két utóbbi tünet a cukorszint gyors rendezésével helyreáll. Hosszú távon fennálló betegség esetén azonban ezeket a tüneteket már a fehérjék cukrok által történő módosítása okozza, melyek nem rendeződnek a vércukorszint normalizálásával.
A fent felsorolt klasszikus tünetek az 1-es típusra jellemzőek, ellentétben a 2-es típusú cukorbetegséggel, mely sokszor tünetmentesen kezdődik. Ez a típus inkább középkorú embereken jelentkezik, akiknek többsége túlsúlyos, de nem feltétlenül. Itt a sejtek inzulinérzékenysége csökkent, melynek sok oka lehet. Ezt enyhébb formának is tekintik, mert a tünetek csak lassan jelentkeznek, és sokáig kontrollálható diétával, vagy szájon át adott gyógyszerekkel. Ennek ellenére, ha a cukorszintet nem kontrolláljuk a szövődmények ugyanolyan súlyosak lehetnek.
Korai jelei a fáradékonyság, szomjúság, és gyakoribb vizeletürítés lehetnek. E mellett a hirtelen fogyás, a gyakori hüvelyi gombás fertőzések, illetve húgyúti fertőzések és a lassú sebgyógyulás hívhatják fel rá a figyelmet. Érzészavar és homályos látás, már későbbi szövődmények, és sajnos nehezebben is kezelhetők, mint az I-es formánál, mivel ezeket nem a magas vércukor, hanem a cukor által módosított fehérjék hozzák létre.
Legtöbbször azonban tünetmentes a betegség, és általános orvosi vizsgálat során fedezik fel mellékleletként.
Bár a betegség kialakulásában fontos tényezők a kor, a testsúly és bizonyos genetikai faktorok, a kifejlődésében az életmód nagy szerepet játszik. Ezt igazolja a betegek növekvő száma a világ fejlett társadalmaiban.
Elcsépelten hangzik, hogy a túlzott finomított élelmiszer fogyasztás káros az egészségünkre, de ez esetben ez fokozottan igaz. A finomított élelmiszerekkel (és nem csak a szénhidrátokkal) az a baj, hogy nagyon kevés emésztést kívánnak meg a szervezetünktől. Így étkezés után túl gyorsan hozzáférhetővé válnak, túl gyorsan emelkedik meg a vércukorszintünk. Ennek eredményeként a hasnyálmirigy nagy mennyiségű inzulint juttat a vérbe, hogy gyorsan csökkentse a cukorszintet. Ez meg is történik, ami a normálisnál alacsonyabb vércukorszintet eredményez. Az agy sejtjei azonban csak glukózt képesek használni az energiatermelésre, ezért egy sóvárgás jön létre. Ez az oka annak, hogy reggeli után két-három órával már valami nasit kívánunk, és biztosan tudjuk, hogy ebédig nem fogjuk kibírni. Ekkor bekapunk valami „gyorsan emészthetőt” és a folyamat kezdődik elölről. Olyan ez, minta reggel felülnénk egy hullámvasútra, és este alig várnánk, hogy kiszállhassunk belőle.
A sóvárgás fázisában egy másik folyamat is történik. Az inzulinnal ellentétes hatású hormonok és stressz hormonok termelődnek, melyek képesek a raktárakból cukrot mozgósítani. Igen ám, de ezek a hormonok más működéseinkre is hatással vannak. Idegesek leszünk, stresszesek leszünk, emelkedik a vérnyomásunk, melyek további egészségügyi problémákhoz vezetnek.
A vércukor ingadozás hatására átlagosan magasabb a vér inzulinszintje, mely az érzékelő receptorok számának a csökkenéséhez vezet a sejteken. Kezdetben lehet, hogy a reggeli (koplalás utáni) vércukorszint inkább alacsony és nem magas, később azonban elkezd emelkedni a receptorok kimerülésének megfelelően. Ahogy a folyamat halad előre a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei is kifáradnak, és ekkor már az inzulin termelése is csökken. Ilyenkor válhat szükségessé az inzulin pótlás.
Életmódi tényezők
Már említettük, hogy a betegség okai több tényezősek, de a kialakuláshoz fontosak az életmódbeli rossz szokások. A finomított élelmiszerek vércukorszint ingadozást okozó hatását már ismertettük. Ennek fényében fontos, hogy reggel bőséges, fehérjedús reggelit fogyasszunk, melynek része lehet a sok zöldség is a maguk megfelelő mennyiségű rostanyagával. Fontos, hogy valamilyen rostdús, vagy sokmagos barnakenyeret együnk és ne pl: zsömlét. Így az emésztés lassabb mértéke miatt a vércukor szint lassan emelkedik, ami nem okoz olyan magas inzulincsúcsot (hirtelen inzulinszint emelkedést), és így nem jön létre a „hullámvasút”. Ennek kiküszöbölésére a másik alapvető fontosságú dolog a rendszeres, gyakori de kis mennyiségű étkezés. De ez ne nasi és édesség legyen, ezeket kerüljük.
Érdekes, hogy a hagyományosan a cukorbetegeknek zsömlét ajánlanak, mert azzal könnyen számolható a szénhidrátbevitel. Közben pont a fent említett ingadozást erősítik vele.
Különösen fontos a napi 4-5-szöri zöldségfogyasztás a cukorbetegek számára, illetve a zsemle helyett inkább a sokmagvas barnakenyerek. Ezek rosttartalmuknál fogva szintén lassítják a cukor felszívósát.
Fontos még megemlíteni a rendszeres testmozgást, mely hormonális hatásainál fogva jótékony hatással van az anyagcserére, nem is beszélve a testsúly könnyebb kontrollálásáról. Ez azért is lényeges, mert mint a bevezetőben említettük, a cukorbetegek nagy része túlsúlyos. A súlyfelesleg ledolgozása önmagában is sokat tud javítani a szénhidrát anyagcserénken.
Dr. Gulyás Tamás
