Cili nem „Cilike”
márc
30
2009
Csapó Cecília Ágnes mindössze 22 éves, talán a Kor Kontroll Társaság legifjabb tagja. Hosszú göndör hajával, szép arcocskájával minden rendezvényünkön nyugalmat és derűt sugároz.
Kíváncsian várom, hogy elmesélje, mivel vívta ki a Korkontroll Társaság, illetve B. Király Györgyi megkülönböztető figyelmét.
- Talán azzal, hogy mindenkivel megtalálom a hangot. Minden rendezvényen látom, hogy mikor hova kell menni. Nem várom meg, míg szólnak, hogy Cilike intézkedj, vagy oda kéne vinni már a tombola-ajándékokat.
- Hány ilyen rendezvényen vettél részt?
- Szinte mindegyiken hosszteszkedtem.
- Úgy látom, tisztában vagy a munka fogalmával.
- 15 éves korom óta dolgozom, sosem voltam az a megúszós, lazsálós típus. Szeretek olyan helyzetben lenni, ahol fontos a kommunikáció. A rendezvényeken azt is élvezem, ahogy egyes betegségeket körbejárják. Bár nem én vagyok a célzott korosztály, de minden esetben rácsodálkozom, milyen fontos a megelőzés, amit a meghívott orvosok is folyton hangsúlyoznak.
- Voltál már beteg?
- Egyetlen egyszer voltam sérvműtéttel kórházban.
- Milyen családban élsz?
- Van egy nővérem, aki Németországban tanul európai közigazgatást tanul. Csak két év a különbség köztünk. Nemcsak jó testvérek, de a legjobb barátnők is vagyunk. Megszenvedjük a távolságot, amit úgy oldunk, hogy minden este több órát beszélünk skype-on.
- Képző- és Iparművészeti szakközépiskolába jártál. Gondolom, ügyesen rajzoltál. Ki vette észre?
- Nagypapám festőművész, a másik ágon pedig egy babát készítő népművész nagymamával dicsekedhetem. Hatodik, hetedik osztályban már „kézügyeskedtem”, így felvettek. Életem legjobb öt éve volt, amit ott töltöttem. Nagyszerű tanárok, nagyformátumú egyéniségek és marha jó osztálytársak között találtam magam.
- Végre egy korosztályodhoz illő jelzőt mondtál. Annyira „jól fésült” vagy. Gondolom az első szerelem is ott szövődött.
- Ami azóta is tart…
- Együtt éltek?
- Nem érezzük szükségét, de sokat vagyunk együtt. A külön programok jót tesznek egy kapcsolatnak.
- Most mit tanulsz?
- Harmadéves vagyok az ELTÉ-n magyar-kultúratudomány szakon. Érdekel az irodalom és a művészettörténet is.
- Gondolom eminens vagy.
- Fogjuk rá.
- Mi szeretnél lenni, ha végzel?
- Jó kérdés. Szeretnék olyan helyen dolgozni, mint mondjuk a Művészetek Palotája, ahol minden van: zene, színház, képzőművészet, irodalom. Olyasmivel foglalkoznék szívesen, ahol szervezni, egyeztetni, szóval kommunikálni is kéne.
- Ezt hívják kulturális szervezőnek. És mi van/lett a rajzolással?
- Egyszer ért egy kudarc, és két évig nem fogtam ecsetet. Nemrég viszont egy kiállításra készítettem egy fotómontázst, amit az Akku-ban ki is állítottak. Címe: Ön-ál-arcok.
- Milyen volt a visszhangja?
- Jó. Elég nagy nevek zsűrizték. Tetszett nekik.
- Nyári terveket szőttél már?
- Túlesni a májusi felvételiken, a szakzáróvizsgán, megszerezni a jogosítványt. Munka. Szeptemberben megszerezni a felsőfokú nyelvvizsgát angolból, ahhoz viszont nyáron egy intenzív kurzusra kell járnom. Ami még fix, az a Sziget-fesztivál, meg egy utazás a nővéremhez.
- Nagyon zsúfolt nyarat terveztél. Kíváncsi vagyok, milyennek tartod magad. Vannak hibáid?
- Türelmetlen vagyok. Nyilas a csillagjegyem; azokra, akik ebben a jegyben születtek, az a jellemző, hogy a rosszból is erényt kovácsolnak. Néha kicsit szeleburdi vagyok, mint a lányregénybeli „Cilike”.
- Erényed?
- Kezdjük azzal, hogy nyitott vagyok, hamar megtalálom az emberekkel a közös hangot. Szorgalmas vagyok, könnyen tanulok, mindenben felfedezek valami jót.
- Találok én még gyenge pontot! Hogy mozogsz a konyhában?
- Azzal valóba nem dicsekednék. Bár mostanában gyakran kimegyek a konyhába anyuval és kérdezek.
- A barátoddal van közös versetek?
- Vers nincs, de közös dal igen: minden, ami Phil Collins. Egyszer, még a kapcsolatunk elején elvitt egy koncertjére, és ezzel belopta magát a szívembe. Ha felcsendül rádióban, tévében, bárhol egy száma, akkor egymásra gondolunk.
