Az Országgyűlés Egészségügyi Bizottsága 2006 június 6-án parlamenti Nyílt Napot tartott az egészségügyi ágazat humánánerőforrás fejlesztéséről. A nyolc előadó között ott volt a Kor Kontroll Társaság elnöke B. Király Györgyi , és alelnöke Dr.Balogh Sándor is.
Elnök asszonyunk 8. előadóként egy Karinthy idézettel kezdte, amitől még a teremben bóbiskolók is felkapták a fejüket.” Azt álmodtam, hogy két macska voltam és játszottam egymással. „Macskasága története abban rejlik, hogy 15 éve készít rádió és tévé műsorokat, írt 6 riport szociográfiai könyvet az egészségügyről, továbbá másfél éve elnöke társaságunknak, mely az egészséges életmódot hivatott divattá tenni a 45 felettiek körében. Egyszerre forog tehát a média és az egészségügy berkeiben is.
Hivatkozott
Kérdés, hogyan kommunikálja a média az átalakításokat, mennyire szenzációhajhász, illetve mennyire ad teret a tisztázó beszélgetéseknek, hogy a lakosság érthesse: milyen folyamatok zajlanak a háttérben?
Válasza: rosszul.
Sajnos az egészségpolitika és az orvostársadalom sem tudja kommunikálni a történteket, sőt azt sem, hogy mi várható el a z egészségügytől és mi nem.
A feszültség így az orvos - beteg ellátásban csapódik le, amiből az következik, hogy meginog a legfontosabb: az orvos-beteg bizalmi kapcsolat.
Majd úgy folytatta, hogy a média a modern társadalmak csodafegyvere, ahogyan egy konferencián elhangzott korunk Jágója, és ez nemcsak az egészségügyi kommunikációra igaz. Majd megkérdezte a jelenlévőket: Mi lenne az Önök feladata, hogy ne legyen az? A döntéshozóké, a végrehajtóké, az egészségügyi intézményrendszeré?
Kiaknázni és a saját javukra fordítani, akkor nem szenzációhajhász, gagyi, ostoba, primitív, rosszindulatú írásokkal lenne tele a bulvársajtó, vagyis tele lenne, mert ezt lehet eladni, de lenne ellenpólus is, ami nincs, vagy alig van.
Meghökkentő gondolatsor következett, ami különösen a férfihallgatókat irritálta: „nem kalkulálják be az egészségpolitikusok, továbbá önök, a törvényhozók, - hiszen a folyamatok mindig innen indulnak, - a befogadók, érzelmi ellenállását, félelmeit, motivációs gátjait…
Talán azért, mert az urak vannak többségben, és ne utáljanak nagyon, de tény, hogy az Önök érzelmi intelligenciája lényegesen szürkébb, kisebb, mint a nőké, azt nem mondom, hogy nulla, bár sokszor közelít felé…
Pedig - és most tegyük félre a férfi női agy különbözőségét - a jó kommunikációs üzenet, az érzelmekre is hat…”
Felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy ne ringassák magukat abban atévedésben, hogy mindenki tud kommunikálni. Még akkor sem, ha mára olyanná vált, mint a foci, mindenki ért hozzá. Pedig az, hogy beszélek, hogy válaszolok kérdésekre, hogy sablonokat mondok, nem jelenti azt, hogy képes vagyok célba juttatni azt az üzenetet, amit szeretnék.
Akik jól kommunikálnak, hiába, csalás és szélhámosság, amit tesznek. Az egészségipar jelentős része, a fogyasztó tabletták és a potencianövelő csodaszerek forgalmazói. Ők abból gazdagodnak meg, hogy az egészségügy a társadalom beteg embere, állatorvosi lova. A köztudat a hazai lakosság egészségügyi kultúrája siralmas, ismerethiányos, ellentmondásos az egészséggel és az egészségüggyel kapcsolatban. Ezt lovagolják meg ügyesen, és ebből tesznek szert óriási bevételekre.
Akik nem tudnak jól kommunikálni: az orvos társaságok, az Orvosi Kamara, a szakmai kollégiumok, és a döntéshozók. Ebből következik, hogy a média által sugárzott magatartási modellek rosszak, hiányzik belőlük az önszabályozás, rosszul befolyásolják a felnövekvő korosztályt is, és sajnos nem az egyén felelősségét erősítik, saját egészségi állapotáért, hanem az egészségügyi ellátórendszer nyakába varrják a felelősséget.
Azért mondott példát a jó kommunikációra is: a Hipertónia Társaság 2005 óta szervezi a maga kampányát, szépen csendben képezi az orvosokat és a nővéreket a hipertóniás betegek ellátására. Láss csodát, akik elvégzik tanfolyamukat, jobb kezelési adatokat mutatnak fel, javul a complayence, az orvos-beteg együttműködés, kevesebb vérnyomáscsökkentő recept vagy gyógyszer landol a szemétkosárban, és a krónikus betegséggel élők vérnyomása alacsony marad.
Ennek következtében elkerülik a borzalmak listáját, a szélütést, a stroke-ot, a vakságot, a vese leállását és máris az egészségügyi ellátórendszer tehermentesítésénél, a makro összefüggéseknél tartunk. És honnan indultunk, hogy néhány orvos és nővér elkezd jól és kitartóan kommunikálni valamit… és beszél a média arról, évi 2-3000 embert sikerül megmenteni? Nem. Mert kifelé rosszul kommunikálnak…
Előadását azzal zárta, hogy a médiának mediátor szerepet kellene játszania. De mert kommunikációs gondjai vannak az orvos szakmának, kommunikációs gondjai vannak az egészségpolitikának, akkor miért ne lennének kommunikációs gondjai a médiának is, miért ne menne a. Kisebb ellenállás a szenzáció felé?
Arra a kérdésre tehát, hogy „egészségügyi szereplő- e a média”, a válasz: igen. Mit kell tennie, hogy jó mediátor lehessen? Kezet fogni önökkel, csakhogy ehhez Önöknek, döntéshozóknak, egészségpolitikusoknak, az orvos szakmának is kezet kell nyújtaniuk. „
Rövid szünet után következtek a hozzászólások, amelyekből úgy tűnt, hogy a nyolcadik előadó szavai sokakat eltaláltak.
A 10 órakor kezdődő nyílt nap - melynek valamennyi előadását teljes terjedelemben olvashatják a parlament honlapján - számos hozzászólás után fél háromkor ért véget.
Segítsen, hogy az ön igényeihez igazodva alakítsuk az oldalt!
Google adatvédelmi iránylevek
nem
igen