Gyógyító kezek
okt
28
2009
A kineziológus, a reikis, a biorezonancia alkalmazója és a spirituális válaszadó. Ők négyen garantálták életem legizgalmasabb estéjét. B. Király György remekül választott „csapatot”. Akik körülötte ültek az előadói székben, valamennyien a holisztikus gyógyítás hívei. Miközben beavattak tudásukba, senki nem mondta, hogy ne menjünk orvoshoz. Ők „csak” a divatos szóval élve: komplementer medicináról tájékoztattak bennünket.
Ott van mindjárt az első megszólaló: Halász Zsóka . Összefoglaló nevén természetgyógyász, részletesebben pedig a reiki módszert alkalmazza, és kézrátétellel gyógyít. Pontosít: „dehogy gyógyítok, csak beindítom az öngyógyítást!” Zsóka képességét már kisgyerek korában észrevette a környezete, mindenki őt hívta, ha fájt valamije: „Gyere kislányom, tedd a fejemre a kezed! Többet érsz, mint egy aszpirin” Szívesen nem hinném el, de bemutatja, hogy akkora mágneses erő van benne, hogy egy (a közönségtől kapott) mobiltelefont odarakja a mellére, és az ott marad. „A jóisten katalizátornak szánt, hogy adjam tovább a bennem lévő erőt a rászorultaknak.” Majd megjegyzi: „Egyébként minden betegséget lelki sérülés vált ki.” Na ezt a kijelentést, akár kórusban is tehették volna, mert valamennyien ezt vallják.
Nézzük a második megszólalót, Katók Andreát, aki kineziológusként éli nem mindennapi életét. Ő az, aki izomválaszokat keres a feltett kérdésekre. Ugyanis (én már tapasztaltam) a stressz rögzül az izmokban. Ilyen kiváltó ok lehet, egy vizsga, egy válás, egy döntés-halogatás. Andi egy önként jelentkező hölgyet megkér, hogy arra a kérdésre: hogy hívják, ne a saját nevét mondja. Hazudott, és abban a pillanatban bemerevedtek a hölgy karizmai. Igazolván, hogy minden az agyból indul ki. Ha stressz éri az agyat, akkor a jobb és a balfélteke között egy „sorompó” keletkezik. A két agyfélteke két különböző személyiség. A jobb a kollektív tudaté, ő köt össze bennünket az univerzummal. A bal az itt és most, az individuum, a nyelvben gondolkodás felelőse. . Ámulatból-ámulatba esve várom a következő vendéget, aki nem más, mint dr. Bakanek György nőgyógyász és minden-gyógyász. Előadása olyan, mint egy fehérköpenyes kabaré. „Azt szokták kérdezni tőlem, hogy a doktor úr milyen orvos? Erre azt szoktam válaszolni, hogy: remek. Ahogy az orvostudomány szakosodott, azzal együtt eltűnt látókörükből az ember. Az orvosok többsége legfeljebb kezel, és rábízza a receptre. Meg a gyógyszerre a gyógyítást. Miért betegszik meg egy gyerek? Sikolyt küld a környezetének. Egyszer egy rákos kisfiúról lemondtak. Leültem vele és a családjával. Az első beszélgetés után elküldtem a gyereket kineziológushoz, aki elmondta, hogy mennyire szeretik a szülei, hogy mit egyen, mit igyon, mennyit mozogjon.
És amikor legközelebb ment a kezelőorvosához,az azt kérdezte tőle: „Te még élsz?” Aki csak kemoterápiára bízza magát, az meghal. A complementer medicina az EMBERREL beszél. Az orvosok erre nem érnek rá. Én 15 éve nem írtam fel gyógyszert, holott a világon 300 ezer pirula létezik, de elég lenne maximum 200. A pácienst partnernek kell tekinteni. Azt szoktam kérdezi elsőként, hogy akar-e élni. Ha igent mond, megkérdem miért? Az emberek 85 százalékának nincs életcélja! A legszellemesebb választ egyszer Józsi bácsitól kaptam, a meddig akar élni kérdésre: Az utolsó pillanatig! – felelte.” Határozottan egyetértek Józsi bácsival.
A negyedik előadó dr. Molnár György belgyógyász. „Valamikor a 70-es években beleszaladtam egy biorezonanciás csoportba. Annyira elfogadtam a géppel való gyógyítást, hiszen 300 programja van és nincs mellékhatása, hogy főleg biorezonanciával gyógyítok. Főleg leszokni vágyó dohányosokat. Az orvosok többsége a biokémiával közelít a beteghez, míg a gyógyítók a biofizikával. Ez egy olyan gép, ami a legkisebb rezgéseket is veszi. A szervezetben lévő frekvenciákat helyre teszi. Ha hozzám bekopog egy szorongó, hezitáló beteg, úgy megy ki, hogy a végén szorongatja a kezem. Mert hidat építek kettőnk közé úgy, hogy nem a tünettel és a diagnózisukkal foglalkozom, hanem a szemébe nézek és úgy figyelem minden rezdülését.
Az est még mindig tartana, ha 8 óra után a levezető elnök szelíd erőszakkal, nem vágta volna el. Györgyikém! Mikor folytatjuk…?
Bozsán Eta
