A csodadoktor
febr
11
2010
Hogy a beteg ne ordítson a fájdalomtól. Embey doktor erre tette fel az életét. Jó néhányan ülünk a Pallas Páholyban a kamerák kereszttűzében. Ugyanis ennek a televíziós felvételnek a vendége 21 éve vezeti az Országos Onkológiai Intézet fájdalom ambulanciáját. B. Király Györgyi nem először hívja meg a doktor urat, mert annyira érthetetlen számára (és a világ számára), hogy miért nem tudnak többen erről a lehetőségről. Talán, ha a Hálózat televízió leadja, megint bővülhet azok köre, akik még életükben nem hallottak arról, hogy a fájdalmat nem kötelező elviselni. Ugyanis valahol az orvosi útvesztőben elakadnak a betegek, és hogy mégis felkeresik őt, az szinte csak a vak véletlen műve.
Embey doktor 1988-ban találkozott először Strassburgban azzal a megoldással, melyet idehaza is meghonosított. Olyan gyógy centrumot vezet, ahol eddig 4000 lábat mentett meg az amputálástól. El is nevezték „végtagmentő orvosnak”. Kérem az olvasót, hogy tekintsen el attól, hogy ezt a kezelést orvosilag elmagyarázzam. Nem titok, csak nem tudom jól visszaadni. Konyhanyelven: a gerincoszlop mellett fut egy ideg, mely az elzáródott érszakaszhoz vezet, melyet kiiktat. (Remélem, ő nem olvassa az írásomat!)
Majd Györgyi megkérdi tőle, hogy miért nem küldik hozzá a háziorvosok a betegeket?
Válasz: a házi orvosoknak nincs ideje még levetkőztetve megvizsgálni a betegeket sem.
- Elküldik gerincbántalom eseten a reumatológiára..A beteg előbb-utóbb sebészhez kerül, aki megállapítja a porckorong sérvet. Megműtik és csodálkozik rajta a beteg is, a sebész is, hogy a problémák nem szűntek meg. Ismerek olyan hölgyet, akit egy éven belül négyszer műtöttek! A porckorongsérv műtétek 90 százaléka felesleges! Így járt Johnny Halliday is, akit Párizsban operáltak. Visszament az Államokba és ott is megműtötték- immáron negyedszer - egyébként perli a párizsi orvosát, mert a fájdalmai, azóta sem múltak el. Csak az első műtétet nem kellene engedni! –összegzi a fájdalomspecialista.
A doktor úr két oldalán két gyógyult beteg ül. Egyikük Gabika, akinek eltört a keze, a műtétnél a fájdalomcsillapítót rossz helyre – egy ideggyökbe- szúrták a nyakába. Már ott elájult, és még 4 hétig ordított a fájdalomtól.
- Őt hogyan gyógyítottad meg? – hangzik a kérdés.
- Gabikának idegsérülés okozta fájdalma volt. Neki az a nagy szerencséje, hogy az altatóorvos ismert engem. Elküldte hozzám. Nem mondom, hogy ez a típusú blokád, melyet a légcső és a nyelőcső közti érbe kell adni, nem veszélyes, mert az.. Ha rosszul csinálom, ott marad a műtőasztalon, soha többet nem kel fel. Nagyon számít ilyenkor az időfaktor is. Ha fél év múlva keres fel, menthetetlen lett volna a keze. Elmeszesednek a csontjai, kap egy visszafordíthatatlan oszteoporózist, ráadásul a fájdalomtól jajgathat egész életében. Gabika jól van és fájdalommentes.
A másik hölgy Erzsébet asszony, az ő esete is rendkívüli. Rákos volt, megműtötték a végbelét, aztán olyan gáttáji fájdalmai voltak, melyekre még a morfium sem hatott Állni, ülni nem tudott, csak hasalni. Erzsébet úgy talált rá Embey doktorra, hogy a lánya elmesélte a problémát a saját nőgyógyászának, aki azonnal adott egy beutalót Embeyhez.
- Negyed 12-kor bementem a doktor úr rendelőjébe és fél 12-kor már nem fájt semmim.
Mindezt az őt kísérő unokahúga is megerősíti. Így hallgatva őket, határozottan a „csodadoktor” előnevet adom a fájdalomcsillapítás mesterének.
Mintha az interjút készítő B. Király Györgyi meghallotta volna a gondolataimat, a következő kérdéssel folytatja.
- Van utódod?
- Veszélyes, nem vállalják. Inkább elmennek a biztonságos lézersebészetre. Voltak úgynevezett „tanoncok”, ők is elpárologtak. Ha én meghalok, bezár az ambulancia.
Hazafelé jövet azon tűnődöm, hogy mint annyi mással, ezzel se foglalkozzak lelkileg?
Vagy ordítsam a világgá, hogy tessenek kitenni minden háziorvosi rendelőbe, minden sebészeten egy cédulát Embey doktor elérhetőségével! Ez még pénzbe se kerül! És tessenek megtanulni amit csinál! Orvosok! Ébresztő!
Bozsán Eta
