Szeresd a demenseket!
okt
17
2022
Magyarországon becslések szerint negyedmillió demens és Alzheimer-beteg él. Ez a betegség nem kizárólag a beteget, hanem a családját - legalább egy hozzátartozóját - is érinti, ahogyan megy előre az időben, vagyis súlyosbodik az állapota. Tehát "páros betegség", mert az esetek 75%-ában a házastárs, a maradék 25 ben gyerek, vagy a rokon ápolja a beteget.
Még egy kis statisztika. Európai felmérések szerint a lakosság 5%-a szenved Alzheimer-kórban, ez az arány a 85 feletti korcsoportban eléri a 20%-ot. Az Alzheimer-kór Európában a 4. leggyakoribb halálok, vagyis az agy pusztulása testi leépülést okoz.
Nemzetközi felmérések alapján az idős kor a legnyilvánvalóbb kockázati tényező. 65 éves korban az Alzheimer-betegség kockázata körülbelül 5%, ami 5 évente megduplázódik vagy még nagyobbra nő, olyan mértékben, hogy a 85 éves korúaknak majdnem fele már a betegség tüneteit mutatja.
Letoha Tamás szegedi kutatóorvos írja: „ A jelenlegi diagnózisról pontosan tudjuk, hogy amikor a betegséget észlelik, addigra már komoly idegrendszeri pusztulást okozott….Most fejezünk be Európa vezető Alzheimer-kutatóival egy komplex gyógyszerfejlesztési programot, és bár kétségtelenül vannak előrelépések, egy alapvető problémán nem tudunk felülkerekedni: mire a tünetek jelentkeznek, a beteg agya már leépül, az idegsejtek elpusztultak. Egy kollégám, találóan úgy fogalmazott, hogy az Alzheimert gyógyító orvosok munkája olyan, mint a tűzoltóké, akiket egy leégett házhoz hívnak: amikor az idegrendszer leépült, már nincs mit tenni, azt nem lehet újra teremteni.”
Ne legyenek tehát illúzióink: nincs gyógymód az Alzheimer-kórra! Ha egyszer megjelennek a tünetek –emlékezetkiesés, memóriavesztés, bolyongás, pakolás, állandó költözési mánia, téveszmék, ingerlékenység, változások a magatartásban,a társas viselkedésben, kommunikációs problémák –, nincs olyan kezelés, amely megállíthatná vagy visszafordíthatná a betegséget. A betegek elfelejtik a fontosabb dátumokat, eseményeket, egy kérdést többször is megismételnek, egyre gyakrabban támaszkodnak saját jegyzeteikre. Folyamatosan keresik a tárgyaikat, mert nem teszik őket megszokott helyükre, sőt, teljesen szokatlan helyet találnak nekik. Gyakran gyanúsítják családtagjaikat, hogy ellopják a holmijukat. Sokszor ingerültté válnak, megvádolják szeretteiket olyasmivel, amit azok nem követtek el, és állandóan haza akarnak menni, annak ellenére, hogy otthon vannak.
Szembesülni, megérteni, vele élni, elfogadni, megtanulni! Mindössze ennyi lehetősége van a hozzátartozónak, nem több és nem kevesebb! És még valami: szeretni a demens nagymamát, nagypapát, mert anélkül nem megy!!!!
Dr. Egervári Ágnes neurológussal- az INDA program vezetőjével- Hegedűs Viktória mentálhigiénés munkatárssal és Pap Andrea hozzátartozóval arról is beszélgetünk, hogy a pandémia idején a legkiszolgáltatottabbak az idősek között is a demenciával élők. Tudjuk, hogy negyedmillióan vannak, hogy a diagnózis stigmatizál, hogy a kérdés tabu. Számukra lehetett/ lehet igazán borzasztó élmény a Covid osztály falansztere.
Adás premier: 2022. 09. 30
Nézd meg a linken a műsort!
https://www.youtube.com/watch?v=uyRf35ssNj8
