Krónikus betegségek kezelése másképpen!
Február végén ismét Budapesten járt és a nyilvánosság előtt is szerepelt: Dr. Filippo Ongaro, a XXI. Század orvostudománya, az új megközelítésű rendszerszemléletű medicina európai hírű szakértője, a Quintess Egészségközpont nemzetközi orvos-igazgatója. A saját praxisában előfordult példák segítségével világította meg orvos és újságíró hallgatói számra, hogyan lehet megelőzni, illetve másképpen kezelni a krónikus betegségeket. Bármennyire is hihetetlen: pusztán táplálkozásunk átalakításával is jótékony hatásokat érhetünk el egész szervezetünkben
„ Amikor Simone először keresett fel, ötvenhárom éves volt, de már évtizedek óta rosszul táplálkozott, keveset aludt és sokat dolgozott. Az utóbbi években aztán egyik csapás után jött a másik. Megnőtt a vérnyomása (először csak az alsó érték, később a felső is) és a koleszterinszintje, majd a vércukorszintje is (6,55 mmol/l). Ráadásul Simone egy hosszú és kimerítő depressziós időszak kellős közepén volt. A vizsgálatokból kiderült, hogy a hormonháztartása is rendetlenkedik, de azt viszonylag könnyen korrigálni lehetett. A legnagyobb változást azonban táplálkozási szokásainak megváltoztatása eredményezte. Első lépésként kiiktattuk étrendjéből a cukrot, amelyet Simone igen nagy mennyiségben fogyasztott, különösen feketekávéban. A finomított szénhidrátokat lecseréltük teljes kiőrlésűekre, a zöldségek és hüvelyesek arányát pedig megnöveltük. Végül a tejet is száműztük, amit Simone (téves elképzelések alapján) azért fogyasztott, hogy semlegesítse vele a gyomorsavát. Mindössze 8 hét elteltével, az új táplálkozási szokásoknak köszönhetően, Simonét mintha kicserélték volna. 7 kg-ot fogyott, és derék körfogata 2 számmal kisebb lett. A vérnyomása, hála a rendszeres fizikai aktivitásnak lement a normális szintre, vércukorszintje pedig 5,27 mmol/l-es szintre állt be.
Géntérképünk megismerése segít a megelőzésben
Mint mindannyian, és is sokat kaptam a szüleimtől – mondja Ongaro - többek közt a génállományomat, ami közel sem tökéletes. Genetikai szempontból mindenkinek megvan az Achilles-sarka. Az én gyulladást szabályozó génjeim például olyan apró elváltozásokat hordoznak, amelyek hajlamossá tesznek a krónikus gyulladásra. Mindez pedig növeli annak rizikóját, hogy szív- és érrendszeri és ízületi betegségeim legyenek. A glikációba bevont gének magas AGE-szint (glikációs végtermékek, azaz cukrok által módosítot szöveti fehérjék) rizikójának tesznek ki, ami a gyulladásra való hajlammal együtt az Alzheimer-kór kialakulásának alapja lehet. Jó antioxidáns kapacitásom van, így meglehetősen védett vagyok a szabadgyököktől. A DNS-em „önjavító” képessége viszont nem túl jó, így hiába elég sötét a bőröm, oda kell figyelnem a direkt UV-sugárzásra, csakúgy, mint minden más potenciális veszélyre, amely génkészletemben raktározódik. Mit jelent ez? Azt, hogy a génjeimben van megírva a sorsom és nekem semmi befolyásom rá? Szerencsére nem erről van szó. A génjeimben tárolt információk feltárása és azok elemzése inkább arra késztet, hogy egy alaposan kidolgozott megelőzési programot készítsek magamnak. Íme egy példa: tekintve, hogy a gyulladásért felelős génjeim nem működnek túl jól és a C-reaktív protein (CRP) szintem (a gyulladást jelző mutató) magas, úgy döntöttem, hogy a gyulladásos folyamatok elkerüléséhez egy kis adag aszpirinnel kezelem magam. Hogy visszafogjam a cukrok és a protein összekapcsolódását, radikálisan megváltoztattam táplálkozásomat: kizárólag alacsony glikémiás indexű ételeket eszem. Nem szedek antioxidánsokat, egy csomó növényi hatóanyagot viszont igen. Mindezt azért, hogy génállományom stabilitását és DNS-em önjavító képességét megőrizzem.
Roberta és a mellrák
„ Roberta mutatós ötven éves nő volt, amikor melldaganatot diagnosztizáltak nála. Fiatalabb korában kifejezetten sovány, karcsú nő volt, az átlagosnál nagyobb mellekkel. Két gyermeket szült, a testsúlya évről évre nőtt, és negyvenöt éves kora körül valami nagyon megváltozott a testében, mert a havivérzései erősödtek és fájdalmassá váltak. Egyre feszültebb lett, sokat aggódott és alvásproblémák is jelentkeztek nála. Sajnos senki nem tartotta túl jelentősnek Roberta panaszait, pedig nagyobb körültekintéssel meg lehetett volna állapítani, hogy ösztrogén- progeszteron (két női hormon) egyensúlya felborult. Nem lehet direkt összefüggést megállapítani Roberta hormonális egyensúlyának felbomlása és a mellrák kialakulása közt, de tény, hogy amikor megmértem, az ösztrogénszintje rendellenesen magas, a progeszteron szintje pedig rendkívül alacsony volt. Az is kiderült, hogy a daganata érzékeny volt az ösztrogénre, így rejtély, miért nem mérték. Igaz, a melldaganat-diagnosztizálás orvosi protokolljában ez a mérés nem szerepel.
A mellrák kapcsán mélyről jövő képzettársításaink vannak. Talán azért, mert gyakran fiatal nőket támad meg, és a betegség nőiességük szimbólumát fenyegeti. De lehet, hogy azért, mert a mellrákos esetek száma – a modern társadalmakban élők megváltozott életformájának köszönhetően – jelentősen, mondhatni aránytalan mértékben megnőtt. A mellrák az ötödik a világon a halálokok közt.
Alfredo és a prosztatarák:
Mint sok más daganat esetében, a prosztataráknál sem vagyunk tisztában a kiváltó okokkal, de az biztos, hogy az előfordulás gyakorisága a korral nő, az eloszlás pedig népcsoportok és földrajzi elhelyezkedés szerint változik. Sikerült kimutatni, hogy különböző táplálkozási szokások is növelik a megbetegedés esélyét, például az állati eredetű telített zsírsavak túlzott, a zöldségek ritka fogyasztása (a paradicsomban található likopin különösen nagyhatású védőfaktor), az E-vitamin hiánya és az alacsony D-vitamin-szint.
Alfredo magas, erős testalkatú férfi volt, 126 cm-es derékkörfogattal és kb. 30 kg súlyfelesleggel. A bajok akkor kezdődtek, amikor betöltötte ötvenhetedik életévét. Bár már évekkel korábban pocakot eresztett, sokáig nem jelentkeztek nála panaszok, szerencsésnek és egészségesnek tartotta magát. Évi 50 ezer km autóutat tett meg egy számítógépes vállalat igazgatójaként, minden gond nélkül, ám egyszer csak valami megváltozott. Gyakran érezte magát fáradtnak és elcsigázottnak, de a legnagyobb baj az volt, hogy nem találta helyét sem a munkahelyén, sem otthon. Teljesen közönyös volt minden iránt, ugyanakkor a legkisebb bosszúság is hirtelen haragra lobbantotta, mármár hisztérikus kitörései voltak. Nem aludt jól, tekintve, hogy 3-4 alkalommal is fel kellett kelnie vizelni Felesége unszolására elment orvoshoz, aki elküldte Alfredót egy sor laborvizsgálatra. Megállapították, hogy magas a PSA-szintje, és urológushoz küldték, aki kórosan megnagyobbodott prosztatát diagnosztizált. Sajnos a problémái nem oldódtak meg, és három év múlva, miután hatvanadik születésnapját betöltötte, újra megjelent nálam. Addigra már a metabolikus szindróma minden jelét mutatta: magas vércukor- és koleszterinszint, magas vérnyomás és depresszió. A vérteszt súlyos hormonális egyensúlyzavarról árulkodott, tesztoszteronszintje rendkívül alacsony volt, ösztrogénszintje viszont magas. Diétát és testmozgást írtam elő Alfredónak, aki javallataim betartásának köszönhetően 4-5 hónap alatt szinte kicserélődött. 18 kg-ot fogyott, a pocakja leapadt, újra energiával telt és tettre kész ember lett. Ha hormonproblémái hamarabb kiderülnek, megspórolhatott volna legalább három év betegeskedést.
Ada és a glutén- intolerancia
A glutén-intolerancia sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, és nem kell nyilvánvalóan allergiás tünetekben megnyilvánulnia. A tünetek olykor nagyon különbözőek és összetettek.
A hetvenegy éves Ada állandó puffadásról és egyre gyakoribb hasmenésről panaszkodott, amikor felkeresett. A májenzim szintje emelkedett az utóbbi időben, amire nem volt magyarázat. Vastagbéltükrözést és ultrahang-vizsgálatot végeztek rajta, de mindent rendben találtak. Ezen kívül elég előrehaladott csontritkulása volt és régebben átesett egy pajzsmirigy-gyulladáson, de úgy tűnt, azt néhány hónap alatt kikezelték. Arra a kérdésemre, hogy milyen ételeket eszik, Ada elmondta, hogy elsősorban szénhidrátokat – tésztát, kenyeret, kekszeket –, kevés fehérjét, zöldséget szinte soha. Ezt azzal magyarázta, hogy fél a puffadástól. Elmondtam neki, hogy tüneteit okozhatja a glutén, és arra kértem, változtasson étrendjén egy hónap erejéig: a hántolatlan barna rizsen kívül – amiben nincs glutén –, ne egyen más szénhidrátot.
Két hét múlva jött legközelebb, és alig fért a bőrébe, olyan izgatottan adta elő, milyen jól érzi magát. Nyilvánvalóvá vált, hogy problémáit a gluténintolerancia okozza, ami valószínűleg egész életében fennállt. Vérvizsgálatra nem is volt szükség, mert Ada majd kicsattant az egészségtől, és megesküdött: soha többé nem eszik egy falat ételt sem, amelyben glutén van.
A gluténintolerancia leggyakoribb tünetei: hasmenés és rossz emésztés, visszatérő afták, hasi fájdalom, csontritkulás, emelkedett transzamináz-szint, ízületi és idegi eredetű fájdalmak, meddőség, bőrgyulladás, autoimmun alapú pajzsmirigy-túlműködés. Az említetteken kívül felsorolják még a szorongást, a depressziót, a fejfájást, a migrént és az epilepsziát.
Tejintolerancia és allergiák
Sok ember allergiás a tejfehérjére. Nem ritka, hogy az allergia és más ételintolerancia olyan tüneteket okoz, amelyekről nem is gyanítanánk, hogy köze van a táplálkozáshoz. Ilyenek például a migrén, a pattanások vagy az ekcéma. Ezeket gyakran tüneti gyógyszerekkel kezelik, amelyek a tartós alkalmazás során hatástalanná válnak. A baj az, hogy a tünetek gyakran olyan távol esnek a valódi kiváltó októl, hogy szinte nem is jut eszünkbe a tejjel összefüggésbe hozni. Pedig a laktózra (tejcukor) érzékeny emberek száma meglepően magas: az ázsiaiak 95%-a, az afro-karibiak 75%-a, a dél-európaiak 50%-a, az észak-európaiak 10%-a. A hét éves Giovannát az édesanyja kísérte el hozzám a kislány ekcémás panaszai miatt, amelyek körülbelül 2 éve kezdődtek. A betegség tünetei egyértelműen súlyosbodtak, mióta Giovanna iskolába járt, ahol egész napját töltötte és a menzán ebédelt minden nap. A bőrkiütések a lágyéktájékon kezdődtek és egyszerű cinkes krémmel kezelték, majd a bőrgyógyász javaslatára áttértek egy kortizonos kenőcsre. Időnként javult a kislány állapota, de amikor kiújultak a tünetek, egyre súlyosabbak lettek. Legutóbb már a térdhajlatában, a könyökén és a tarkóján is feltűntek a bőrgyulladás jelei. Mivel a viszketés is erősödött, megnövelték a kortizonadagot, ami eleinte használt, de később már nem javított a panaszokon. Giovanna körülbelül naponta egy liter tejet ivott reggelitől uzsonnáig, ezen kívül sajtot és joghurtot evett, a meleg évszakokban pedig sok fagylaltot. Étrendjéből teljesen kiiktattuk a tejet és tejtermékeket, aminek az lett az eredménye, hogy egy hónap elteltével az ekcéma radikálisan enyhült, majd kis idő elteltével teljesen eltűnt. Giovanna és mamája azonban más jótékony hatást is tapasztalt a tejtermékek elhagyása után: megszűnt a kislány korábban gyakran jelentkező puffadtsága, hasmenése és hasfájása, valamint az időnként délutáni órákban jelentkező fejfájása is. Giovanna az iskolában is nyugodtabb és figyelmesebb lett. Néhány esetben a gyulladásos ekcémás bőr, a migrén, emésztőszervi és más nehezen beazonosítható panaszok hátterében a tej- és tejtermékek intoleranciája áll.
Talán a fenti példákból is kiderül, hogy a rendszerszemléletű medicina egy olyan kezelési modell, amely nem úgy tekint a betegre , ahogyan ma szokás- külön a kezét, a külön a lábát, külön a vérnyomását, külön a különböző szerveit nézi- hanem holisztikus módon próbálja felfedezni a betegségek gyökereit, és nem csupán azok tüneteit. Az Európában egyedülálló módszert Budapesten a Quintess Egészségközpontban alkalmazzák.
Forrás : Quintess
