„Vér és arany„ Ez a címe B. Király Györgyi frissen megjelent riportkötetnek, amely Horváth István érelmeszesedés ellen vakcinájának történetét meséli el. Azét a védőoltásét, amit több száz orvos több ezer betegnek több mint tíz éve kifejezetten életmentő céllal intravénásan ad be. Azét, amit még mindig nem sikerült törzskönyveztetni, tehát használatával törvényt sértenek, olyannyira, hogy a Btk. szerint bűncselekményt követnek el.
Idézet a könyv fülszövegéből:
„Elképesztő ki mindenki kapta már meg az engedély nélküli vakcinát. A telefon másik végén egy országgyűlési képviselő, az egyik parlamenti bizottság alelnöke. Ismerem, hiszen annak idején ült a mikrofonom előtt a rádióban. Arra a kérdésre, hogy beoltották-e a Horváth féle vakcinával határozott igen a válasz. Eddig jó. - Akar beszélni róla?- kérdezem, ahogy a pszichológusok szokták. - Arra gondoltam, hogy Ön azok közé tartozna, akik kivételesen a nevüket adják a beszélgetéshez. Most jön a meglepetés: - Ne haragudjon, nem. Nem értem. A magyar törvényhozás tagja, akinek fel kellene állni, és azt kellene mondania: gyerekek, figyeljetek! Nekem is használt! De ki is az a magyar kutató, akinek vakcináját hosszú évek óta engedély nélkül adják be a magyar és a külföldi orvosok? És vajon miért játszadozik több száz orvos a diplomájával, amikor az érelmeszesedés elleni terápia fegyvertárát az illegálisan használt védőoltással bővíti? Állásfoglalás helyett, krónikásként tárom önök elé a tényeket, hogy ki-ki maga válaszolhassa meg a kérdéseket. „
Az előszó is izgalmas.
„Mielőtt Ön diadalittasan lecsapna rá, hogy a Vér és arany Ady 1907-es kötete, meg, hogy ezzel a címmel verset is írt, máris mondom: tudom. Azért választottam mégis, mert ez illik a legjobban a témához. Hiszen az érelmeszesedés elleni védőoltás egyik alkotórésze a vér. És amikor az orvos összekeveri a belőle készül szérumot a vakcinával: gyönyörű aranyszínűvé válik. Meg egy kis áthallás is van benne.
Amúgy: senkit nem akarok semmiről meggyőzni, hiszen nincs, és nem is volt soha a fiókomban a bölcsek köve. Azt sem tudom, hogy Ön okosabb lesz-e, ha elolvassa ezt a könyvet, tájékozottabb viszont biztosan. Talán érthetővé válnak majd- és ez sem kevés -, a vakcinát beadó orvos, az önkísérletben – hiszen nincs engedélyezve- résztvevő beteg, a mindenre elszánt feltaláló, az oltást bűncselekménynek minősítő professzor szavai. Mindenki úgy véli, hogy neki van igaza, pontosabban neki mindenképpen igaza van.
A történet három szálon fut. Az első és a legerősebb az emberi szál, arról, hogy hinni akarunk a csodában. Ahogy kisgyerekként tesszük, amikor tökéletesen azonosulunk a mesebeli hőssel, és eszünkbe sem jut felkiáltani, hogy de hisz nincsenek is sárkányok meg boszorkányok! De vannak, és még látjuk is őket!
Felnőttként is bízni akarunk abban, hogy a legnagyobb sorscsapásból, a legszívszorítóbb drámából is kikecmereghetünk, hogy a legszörnyűbb betegségekből is talpra állhatunk, hogy mit nekem a szívinfarktus, vagy a stroke! Én legyőzőm! És aztán egyszer csak szembejön a csoda! A vakcina, amelyik elűzi a sötét árnyakat. Újravarázsolja a rossz szívet, az érszűkületes lábat, az elzáródott hasnyálmirigyet, hát persze, hogy hiszünk benne!
A második az orvosi szál, hogy a szakma nagyjai számára esetleg paradigmaváltást jelenthet a koncepció. Nem azt mondom, hogy jelent, csak azt, hogy jelenthet. És akkor mi is van? Évtizedeken át úgy keltem, feküdtem, szerettem, dolgoztam, gyógyítottam, hogy közben az agyamban ott volt bekódolva egyfajta tudás, egyfajta szabályrendszer, ami meghatározta az életemet. És most előbukkan a semmiből egy jó karban tartott energikus, harcias, idősödő úr, aki határozottan hirdeti, hogy ez nem is igaz! Amit eddig csináltál, azt dobd ki a kukába! Az egész életed egy nagy marhaság volt! El lehet ezt fogadni? Fel lehet ezt dolgozni? Sokkal egyszerűbb legyinteni rá és elutasítani.
És persze ott a harmadik szál a politika, amelyik jól- rosszul, de mindig közbelép. Hol azzal, hogy szakvéleményt kér – miközben ez nem az ő dolga- az arra hivatott testülettől, hol azzal, hogy fűt-fát- leginkább pályázati pénzeket ígérget- hol meg azzal, hogy hallgat, amikor beszélnie, cselekednie kellene.
Úgy viselkedik, mint, a három majom. Tudják, az egyik nem lát, a másik nem hall, a harmadik meg nem beszél. A japán Koshin szertartáson használt tekercseken megjelenő majmocskák egyike Mizaru/ ő a szemeit takarja el ), a másik Kikazaru (ő a füleit) a harmadik Iwazaru (aki a száját ). Nos, mivel a zaru nemet jelent, Mizaru, Kikazaru, Iwazaru japánul annyit tesz, nem látok, nem hallok, nem beszélek.
Csakhogy ettől még a tény, tény marad. Több száz orvos több ezer betegnek több mint tíz éve kifejezetten életmentő céllal intravénásan beadja a vakcinát. Azt, amit még mindig nem sikerült törzskönyvezetni, tehát használatával törvényt sértenek. És ez csöppet se vicces. Annyira nem, hogy a Btk. szerint bűncselekmény. Önök azt mondhatják: csúnyák, gonoszok, megszegik a hippokratészi esküt. Ők meg éppen az esküjükre hivatkoznak, miközben a diplomájukkal játszanak. Ez a könyv azért született, hogy senki ne dughassa a fejét a homokba, és ne mondhassa, hogy: nem tudtam róla. Mert valamennyien tudjuk. És azt is, hogy a helyzet megoldásra vár.
B. Király Györgyi
Segítsen, hogy az ön igényeihez igazodva alakítsuk az oldalt!
Google adatvédelmi iránylevek
nem
igen