Nagy tányér-nagy adag
júl
28
2012
Csiki Sándor gasztroblogger a MOMOT / Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság/ VIII. kongresszusán előadásában az elhízást, mint a fogyasztói társadalmak válságjelenségét közelítette meg. Szerinte a középkorra elterjedt és még ma is élő étkezési modellek egészen az ókorig nyúlnak vissza. Az arisztokrácia húsfogyasztásra épülő irigyelt táplálkozása - a parasztság gabonára és zöldségekre alapozott étrendjével szemben- egészen a közelmúltig beteljesületlen vágy lehetett csak a tömegek számára. Beszámolt az utolsó vacsoráról szóló 52 festmény analíziséről. A vizsgált képeken az ételadagok mérete 69,2 százalékkal, a tányérok mérete 65,6 százalékkal, a kenyéradagok nagysága pedig 23.1 százalékkal növekedett az évek során! A változások különösen a középkor vége felé gyorsultak fel, és ahogy haladunk előre az időben- az ipari forradalommal, az élelmiszeripar kialakulásával- úgy erősödnek.
A fogyasztói társadalom XIX. századvégi modellje, az amerikai élelmiszeripar robbanásszerű terjeszkedése a XX. század végére alapvetően befolyásolta táplálkozásunkat. Drámai a gyorséttermek ételadagjainak változása. 1955-höz képest a McDonalds húspogácsa ötszörösére/ 500%/ a szénsavas üdítőital négy és félszeresére/ 457%/ , a hasábburgonya mennyisége pedig két és félszeresére/ 250%/ nőtt Amerikában, ezzel párhuzamosan pedig az elhízott, túlsúlyos népesség térnyerésének lehettünk szemtanúi. Sajnos –évtizedes késéssel - de Európa is követi az amerikai rossz étkezési modellt. Az ízek, a ki- elégítetlen vágyak rabságában élő jóléti társadalmak elhízása megállíthatatlanul folytatód
A festővásznak kövér alakjai
Gömör Béla belgyógyász és reumatológus professzor nem fukarkodott a jól megtermett alakokat ábrázoló képek, és egyéb művészeti alkotások bemutatásával. A professzor egyébként széleskörű gyűjtőtevékenységet folytat, egyrészt kollekciója „hizlalása” során több területtel és technikával is foglalkozik, másrészt, a tárgyak megszerzése mellett a művek eredetét, történetét is szenvedéllyel kutatja. Eredményeibe, tapasztalataiba bárki betekintést nyerhet, hiszen több könyve jelent meg művészekről, műtárgyakról.
A híres flamand alkotó, Rubens egy snájdig férfi volt, de megfestett alakjai közül sokan kimerítik az „elhízott” kategóriát. Alaposabban szemügyre vehettük azt a 11 centiméteres, női alakot megformáló szobrocskát, amelyet a termékenység megtestesítőjeként ismerünk; a Willendorfi Vénuszt. A 23000 évesnek saccolt figurát sokféleképpen jellemezhetjük, egy biztos; soványnak éppen nem nevezhető. A szobor megalkotása során feltehetően nem egy kövér nő ábrázolása, hanem az idealizált nő megalkotása lehetett a cél, az idomok a termékenységgel való szoros kapcsolatra engednek következtetni. Érdekesség, hogy a willendorfi vénuszra egy magyar régész, Szombathy József bukkant rá 1908-ban, az alsó-ausztriai Willendorf an der Wachau közelében található őskőkori lelőhelyen.
Az előadás során ismert és kevésbé ismert alkotókkal is találkozhattunk, Picasso, Rubens, Renoir képei mellett percekig barangolhatott tekintetünk Benjamin Marshall XVIII-XIX. századi angol festő alkotásán, melyet a leicester-i Daniel Lambert hatalmas alakja töltött ki.
Lambert korának egyik nagy rejtvénye volt, ugyanis az 1770-ben született fiúcska már kiskorában túlszárnyalta kortársait a kilók tekintetében. Az orvosok az akkori tudásuknak megfelelő minden módszert, eszközt megragadtak, hogy megfejtsék a kövérség okát, de nem sokra jutottak. Végül azzal a magyarázattal álltak elő, hogy Lambert, eredetileg börtönőr volt, és ott egyebet sem tett, mint naphosszat üldögélt. A mozgásszegény életmód persze megkönnyíti a szaporodó kilók dolgát, de azt valljuk be, ez önmagában nem ok arra, hogy valaki 284 centiméteres derekat „növesszen”, és 335 kilóra terebélyesedjen! Ennyit nyomott ugyanis Lambert 39 évesen, halála előtt. Az egyébként kifejezetten magas intelligenciájú férfi igazi kuriózumnak számított, sokan voltak rá kíváncsiak, megfelelő összeg fejében bárki szóba elegyedhetett vele…
A felvonultatott alkotások nyomán a kövérség számos különböző oldalról került megvilágításba, az biztos, hogy a nagy test örök művészeti téma, amely hol idealizációt, fejez ki, hol az elhízás esztétikai és egészségügyi vonulatára irányítja a figyelmet, hol egyszerűen csak játékosságot sugall.
Bővebben:
http://www.vandb.hu/files/_index/doc/hipertonia-14.pdf
Forrás Bekopogtató a Magyar Hypertőni Társaság és az EGIS periodikája
