Menjen ki Óbudára…
nov
21
2009
Igaz, nem egy jó túrós csuszára mentem, hanem engedve egy meghívásnak, melyet a Psychoeducatio-Léleknevelés Alapítványtól kaptunk. Seres Rezső és Puccini. Hogy mit keresnek egymás mellett? Ülünk vagy százhúszan az Óbudai Társaskör színháztermében, amikor Füredi professzor beköszöntő szavai után a „pódiumra” lép Fekete Sándor professzor. Elöljáróban elmondja, hogy csak zene lesz, mert a videó-képek elvesztek a számítógép rendszerében. Alighogy ezt bejelenti, máris van videó kép is, meg zene is. Jól kezdődik.
Magasröptű és ívű előadásában az öndestrukciót „faggatta” arról, hogyan jelenik meg a zenében az operától a heavy metalig. Hiszen a zene taktusról taktusra letükrözi korát, hat és visszahat. Például a heavy metal előidézhet erőszakot, feltételezi a szubkultúra működését. Hozott egy másik példát is, akit viszont „jól ismerek” úgy hívták, hogy Seres Rezső. A Szomorú vasárnap című dalának hatását veszélyesnek titulálták. Mint mondja, az angol fordítás veszélyesebb lehetett, mint a magyar. Ekkor bejátszott egy klipet, mely Amerikában készült és a dalról szól. A kisfilmben szomorú virágok harvadoznak, reményt vesztett emberek tengnek-lengnek. Szuicid (öngyilkosságra hajlamos) az ember és természet egyaránt. Mint tudjuk, a kispipás Seres öngyilkossággal vetett véget életének.
A professzor úr aztán végigment jó néhány operistán, is, szóba került Berlioz és Puccini is. Puccinit teljes egészében dr. Rihmer Zoltán professzor volt hivatott bemutatni. Előadásának címe: Puccini és az öngyilkosság. Ő viszont hívott fellépő művészt, Kukely Júliát, aki a Magyar Állami Operaház Liszt-Melis díjas magánénekesnője. Sőt magával hozta Dénes Istvánt, az Operaház karmesterét zongorakísérőnek.
Rihmer bevezetőül elmondta, hogy Puccini mindkét szülője operaénekesi működést szerzett, de soha nem szerepeltek. Egész gyerekkorát operák között töltötte. Édesanyja találta ki, hogy legyen zeneszerző. (Közben képet látunk a Lucca-i szülői házról.) Puccini nagyon is szófogadó gyerekként, világhírű zeneszerző lett.
Amikor a Pillangókisasszony egyik intermezzója került szóba, (egy átszellemített halál) a karnagy úr felpattant és meg sem állt a zongoráig, eljátszotta a szavakat zenében. Az est folyamán ezt a jó szokását többször megismételte. Sőt mondott egy aranyat érő mondatot is: ahol halál van az opera, ahol nincs halál az operett.
Elemezve az operát megállapítható a szuicid hajlam, hiszen Csocs-cso-szán apja és ő maga is öngyilkos lett. Enyhe szociális fóbiája is volt Puccininek. Nyilvánosan soha nem mert beszélni, félt attól, hogy valami szamárság csúszik ki a száján. Ezzel szemben dohányozni azt mert, mert napi 40-60 cigarettát szívott el.
Ezt követően (végre!) színpadra lépett Kukely művésznő és elénekelte a Pillangókisasszony nagyáriáját. A dal arról szólt, hogy várja Pinkertont, és fel is tűnik egy hajó a távolban. Cso-cso-szán nem szalad elébe, várakozik, és arról énekel, hogy csak meg ne haljon a találkozás pillanatában.
Megint hírek jönnek Pucciniről. Egész életében nőkre és vadakra vadászott. Ő a második olasz zeneszerző, aki automobillal járt, büszke volt a Lanciájára, mert 40 kilométeres sebességgel száguldott. Másrészt motorcsónak-mániás volt. Életében voltak hosszabb-rövidebb depressziós hullámok, alkotói válságok. Halála után 1 millió dollárt hagyott örököseire.
Megint egy dal! És micsoda dal! A művésznő most Tosca imájával ajándékozza meg a közönséget. A dal azért volt fontos, mert az ima után gyilkosság következik. Puccini 12 operát írt, melyből 4-ben öngyilkosság szerepel, (mind nő!) és 6-ban gyilkosság.
Az est stílszerűen Kukely Júlia dalával ért véget, aki elénekelte Liu halálát a Turandotból.
Soha rosszabb estém ne legyen.
Bozsán Eta
