„Hálás vagyok a feleségemnek!”
máj
11
2009
A 70 esztendős professzor urat a Transzplantációs Klinikán találtam meg és nem az otthoni könyvtára mélyén. Igaz, májátültetéseket már nem végez, de teendői a klinikához kötik.
Nem tudok olyan országot, olyan tanfolyamot, olyan kitüntetést felsorolni, amelyben nem volt része. Szinte diadalút volt Perner Ferenc munkássága.
- Sok új dolgot valósított meg, az Ön nevéhez fűződik a hazai vese és májátültetés. Ahogy kimondom a műtéteket, megborzongok és mégis kíváncsi vagyok rájuk.
- Hosszú út vezetett eddig. 1968-tól három évet töltöttem Algériában sebészként, ahol egy 120 ágyas osztályt irányítottam. Arabul csak a betegekkel tudtam néhány szót váltani, de franciául szinte kötelező volt megtanulni. Miután levizsgáztam franciából, megpályázhattam egy ösztöndíjat, melyet megkaptam minden protekció nélkül. Ugyanis a háború óta nem szakadtak meg a tudományos kapcsolataink a franciákkal. Akkoriban sokan jártak külföldön, de az ösztöndíjak nagy részét kutatásokra fordították. Párizsban láttam először veseátültetést, magam is vagy nyolcvan sertésen végeztem ilyen műtétet, de úgy is mondatjuk, hogy klinikai gyakorlat mellett, kutattam is. Párizsból hazajövet két hónapon belül elvégeztem az első sikeres veseátültetést. Azóta túl vagyunk a 3000-en a klinikán, országos viszonylatban – a másik három centrummal együtt pedig az 5000. veseátültetésen. Klinikánk az öt legnagyobb európai centrum között van az évi veseátültetések számát illetően.
- Gondolom, ezután vágott bele a májátültetés programjába.
- Az sokkal nagyobb felkészülést, előkészületet kíván, azt mondhatom, hogy minden szempontból sokkal nehezebb, mint a vese-átültetés. Míg a veseátültetés hazai megvalósításánál csak kb. 10 évvel voltunk elmaradva a világtól, vagy Nyugat-Európától, addig a májátültetés esetében ez már 20 év volt. Némi büszkeséggel mondhatom, hogy az első tíz májátültetett közül 5-en élnek még 12-13 év után. A klinikán túl vagyunk 300 műtéten, igen jó eredményekkel. Egy ilyen műtét 6-12 óra, nem beszélve a költségeiről, mely 16 millió forint. A fiatalabbak átvették e műtétek végzését, többen 2-2 évet töltöttek külföldön, így az utánpótlást biztosítottam. Sikereink közé sorolom, hogy mi voltunk az elsők a volt szocialista országok közül, akik megrendezhettük az Európai Transzplantá- ciós Társaság 8. kongresszusát.
- Professzor úr! Az ember azt hinné, hogy annyi tudományos társasági funkciót is ellátott, hogy nem is volt ideje élni.
- Sok időt raboltam el a családtól. Éppen ezért hálás vagyok a feleségemnek és a két lányomnak (mindhárman orvosok), hogy ezt kibírták. Egyetlen dolgot tehettem, hogy keveset aludtam.
- Rengeteg ország-város van felsorolva, melyekben előadást tartott, illetve tanulmány utat tett. San-Francisco milyen volt?
- Washingtonban voltam egy szimpóziumon, onnan repültem egy privát tanulmányútra San-Franciscóba. Ismertem egy lengyel származású amerikai sebészt, ő hívott meg. Sok érdekeset láttam, mert akkor ez volt a világ egyik leghíresebb átültető centruma.
- Találomra kiválasztottam az egyik kitüntetését, mert olyan jól hangzik. 1999-ben megkapta a Magyar Örökség díját.
- Nekem is az tetszik a legjobban! Már csak azért is, mert azt a nagyközönség szavazza meg. Nem a kormány, nem a hivatalos szervek, hanem adatgyűjtés és közvélemény kutatás alapján kerül odaítélésre. Erre nem lehet „pedálozni”, jelentkezni, ez fényes és igazi.
- A Kor Kontroll Társaság is felzárkózott hívei közé.
- B. Király Györgyi még annakidején a rádióba többször behívott interjúra, onnan az ismeretség. Tavaly a Vesebetegek Társaságával közösen rendeztek egy szimpóziumot, ahol egy kerek asztal beszélgetésben is részt vettem A Kor Kontroll Társaság színeiben.
- Van valami hobbija?
- Elsősorban a munkám, de a második helyen az unokák vannak.
