Fogyásaim története
márc
15
2010
Próbáltak már fogyni? Ha igen pontosan tudják, mekkora kínlódás, mekkora harc és , hogy soha nincs vége. Ha ledobtuk a plusz kilókat , kezdődik a küzdelem, hogy vissza ne jöjjenek. Ahogy dr .Hubert János tapolcai háziorvos írja a Kopogtató című periodikában nem lehet örömtelenül élni, kell egy rosszalkodások napja.
Ha néztél már tükörbe – no nem a fürdőszobai borotválkozóra gondolok, hanem olyan egészalakosra, olyan „nemszeretemre”, akkor biztos találtál magadon itt, vagy ott fölösleges, nemkívánatos hurkákat, kilókat. Nos én is így vagyok ezzel, pedig egészalakos otthon nincs is (fene tudja miért?) Aztán olvasom a statisztikákat: , hogy az ország lakosságának több mint 60 %-a elhízott, illetve túlsúlyos, a testsúlyfölösleggel élők száma egyre gyarapszik. Hmmm! Ekkor belém hasít Kosztolányi: Orvos és halál című művének pár sora: „Egyáltalán szabad-e az orvosnak betegnek lennie? Azt gondolom először, hogy nem. A bennünk lakozó ősi vágy követeli, hogy az orvos legyen a kicsattanó egészség mintája, az élet próbabábuja. Minél kövérebb és pirosabb, annál jobb. Azok a gyakorló orvosok, akik iparszerűen űzik a mesterségüket, tudják is ezt , és gyakran hizlalókúrákat tartanak, hogy a hasuk szép gömbölyded legyen és a vastag óralánc — a gazdagság, egészség és minden jó jelképe — tündöklően feszüljön mellényükön”.
Nos: nekem nem kell –és nem kellett hizlalókúrákat tartani, és –noha nincs vastag óraláncom, azért néha maga a mellény feszült, ha egyáltalán felvettem, no és ha be tudtam gombolni!
Elgondolkodok, s önbeszélgetéseimben –a bennem lévő Kis Hülye és a Nagy Okos vívódásaiban – a helyzet változtatásának (értsd: fogyásnak) „SZERETNÉM” szintről az „AKAROM” szintre juttatásának gyötrődései jutnak eszembe. Önigazolásokat sorol a Kis Hülye fogyásra, rendszeres mozgásra, diétára buzdító állításaival szemben a Nagy Okos: nem azért eszünk, hogy ne haljunk éhen! Az étkezés - hála a gasztronómia művészetének és tudományának – örömszerzés, és örömre szükségünk van! Mellesleg: azért van nagyon sok 50 feletti túlsúlyos férfi, mert 50 felett egy kellemes, gusztusos és bőséges vacsora a legkönnyebb a leggyakoribb és a legveszélytelenebb örömszerzés lehetősége! Meg különben is: letetted a cigarettát, utána természetes az a kis (30 kg) plusz súly!
Ugyanakkor a Kis Hülye kínlódik: kellene valamit csinálni, rengeteg a túlsúly, van egy kis vérnyomásgond, talán a cukor meg a koleszterin sincs rendben, persze ezt nem nézed!
Aztán a belső vita –természetesen a Nagy Okos vezérletével – folyik tovább, de az”AKAROM” nem akar előjönni!
Telik múlik az idő, s egyszerre csak jön a „MUSZÁJ” – és ez felül írja az előbbi kettő vitájának mindenféle eredményét - teljes mellszélességgel. Idő: 2001. január vége. Jobb látótérfél átmeneti kiesése, RR 210/120. Vércukor: 8,00 összkoleszterin 8,8. Ja, és a testsúly: 126 kg! Következmény: kivizsgálás, gyógyszerdömping, (vérnyomás 3-as kombináció, vércukor: 2 fajta, koleszterinre statin, ezen kívül még ASA. Finom, diszkrét utalás a rendelőkben a testsúly esetleges csökkentése irányába, persze csak, ha úgy gondolom.
Csak úgy szemérmesen. Naná: ránézésre is bagoly mondja verébnek szitu áll fenn! Az öntanácsadás azonban már kemény! Azonnal elkezdeni a diétát, mozgást! Diétás internetes oldalak átnézése, szuper és mégszuperebb diéták letöltése, nyersanyagbeszerzés, és kínlódásom kezdete. Reggel óraállítás 1 órával előbbre: videó: Duci tréning. Minden nap. Holt fáradtság, csuromvíz, légszomj, lihegés, kifulladás, tahikardia. Nem csinálom tovább –érzés, -sőt: „vége, pont” érzés. Önerőszak: holnap újra. Vívódás az ágyban: ma ne, mert …… legalább 5 indok (persze a Nagy Okos). Mars ki! Így a Muszáj! Eredmény: 1,2,3,4..1,2,3,4..1,2,3,4.. lihegés, izzadás, de kevesebb kifulladás, és „talán nem is halok bele” érzés. Aztán –ügyelet utáni napokon-
A „de hiányzik” érzés. Klassz! Ezzel sínen vagyok. Igen ám, de párhuzamosan megkísérlek közvetlen érzelmi kontaktusba kerülni a párolt zöldségekkel, probiotikus joghurtokkal, bőrefosztott grillcsibék melle husijával de ez finoman fogalmazva is rohadtul nehezen megy! Aztán a csakazért is, meg a mérleg nyelvének lassú, de azért rendszeres visszacsusszanása, ha összeszorított ököllel is viszi tovább a projektet. Telnek a hetek, hónapok! Csökken a súly, csökken a vérnyomás, vércukor, koleszterin, lassan csökken a gyógyszerek száma is. A lendület a régi, de egyre inkább szándékot törő, célt homályosító, feltörő követelés a régi megszokott ízek utáni vágytól fűtött zabikálás vágya. S ekkor az ötlet: ha kicsit engedek a csábításnak ma, azt megteszem holnap is. No meg holnap után is, megazutánis, megazutánis, megazutánis. Oda az egész kínlódás, az eredményről nem is beszélve!
Kitalálom magamnak a „ROSSZALKODÁSOK NAPJÁ”-t. Előre leosztva – havi egy alkalommal mindent szabad, ami szem-szájnak ingere, s amennyit csak akarok. Magyarázat: a futószalagra rakott feles úgyis lehullik, s ha látod a következő szabad ízkavalkád lehetőségét, és ez előre kitűzött, meghatározott időben, akkor és csakis akkor következhet be, mentesülhetsz a közben jelentkező kínzó vágytól, mert tudod, hogy csak addig kell kitartani.
A dolog működött! Nagyon jól. Eredmény? 90 kiló. Normotónia, normoglikémia, normális koleszterinekkel! Ja, és gyógyszer nélkül!!! Diéta, torna tartva! Egészen 2005 augusztusáig, amikor is nyaralás kapcsán azt a bizonyos 1 nap/hó rosszalkodások napját felváltotta a „nyaralás idejére mentesítve kötelezettségei alól” utasítás. No, ez örömmel végrehajtva! Naná! Keresem az irodalmi szavakat, de a két hétre profánul csak ennyit: kaja pia bőven. Persze semmiféle duci tréning, semmiféle testedzés – a szokásos férfi súlyemelésen kívül (értsd alatta: söröskorsó ajakhoz emelése). Node sebaj! Minden örömöknek vége szakad egyszer! Vége a nyaralásnak! Hazamegyünk. Diéta, torna indul: holnap! Mint az egyszeri vegyesboltban a kiírás: ma pénzért, holnap ingyen! De a kiírás holnap is ugyanaz! Sajna nekem is! Nemcsak holnap, hanem holnap után, és után, és után is! Nagyon sokáig! Érzem, tudom, hogy bőrős grillcsibe jobb, mint a bőrfosztott! A csülkös bab jobb, mint a párolt zöldség. Hiszem, hogy ezek nem jók nekem! „El kell kezdeni újra!” szól a Kis Hülye parancsa, mire „majd holnap” legyint a Nagy Okos! Végezetül meg nem várva a Muszáj parancsát 2008 (sajna, igen csak ekkor) júniusában ismét indul a nagy terv: csodadiéta keresés (Googl-on fogyókúra csak 1 250 000 oldal), csodadiéta nemlelés, torna, és ismét előtörőben a zöldségimádat!
Tudom, hogy csoda nincs. Legalább is én már nem hiszek a csodákban, így 55 felett! Így csoda diéta sincs a egy és negyed milliós internetesen oldalon sem. De a valamiben való hit igen is kell! Erre tud alapozni, ehhez tud fordulni a belső vívódásokkal, a „kell”, „kellene”, „jó lenne” vitájában néha magára maradt én tudat, ezt tudja segítségül hívni a Kis Hülye, amikor a Nagy Okos le akarja seperni. Az én -ilyetén módon kiválasztott- diétám a Turbó Diéta, amit újra ötvözök a napi –de rendszeresen napi – tornával. Kardiogépek, egy kis izom szinten tartás, és a diéta, a már említett havi egy –és szigorúan csak egy – rosszalkodások napjával. Az eredmény biztató, de a projekt folytatást igényel, sőt, mi több követel! Hogy meddig??? Életem végéig!
Dr.Hubert János
