A végzet asszonya
okt
12
2009
”Női-lélek? Férfi-sors? Egy végzett asszonya a XIX. századból – Marie-Félicité-Denise Moke zongoraművészről.” A Budapesti Pszichiáterek Clubja legutóbbi estjének címe , ahogyan látják: nagyon vonzó és nagyon hosszú. Rohantam is meghallgatni, bár életemben nem hallottam Marie-ról, a végzet asszonyáról.
Gábor S. Pál zeneszerző-pszichiáter előadása előtt Füredi professzor felvezetőjében elmesélte, hogy megkérte az előadót, hogy miről ne beszéljen. Ilyen intelmeket intézett hozzá, hogy „Ne beszélj a zenéről, ne beszélj a betegségről, inkább beszélj a szerelemről, a féltékenységről, a megcsalásról, jöjjön a krimi!”
Az intelmekre egyébként valóban szükség volt, mert ha Gábor S. Pál szót kap, akkor – akárcsak egy számítógépből- ömlik belőle a rengeteg adat, információ Mint ahogy ezen az estén is. A végzet asszonya a belga zongoraiskola megteremtője volt, aki nemcsak kitűnően zongorázott, de hódítóan szépasszony is volt. Már 18 évesen óriási sikerei voltak, így aztán nem csoda, ha 1830-ban Hector Berlioz eljegyezi. Igen ám, de három hónap hosszú idő, és amíg Berlioz koncertezik Olaszországban, a szépasszony gyorsan férjhez megy. Berlioz hazatér, dühöng, elhatározza, hogy mindenkit megöl. Rafinált terve, hogy cselédlány ruhát ölt magára, egy levelet visz majd az imádott hölgy lakására és lelövi szerelmét, anyját, a csábítót, majd önmagát is. Még a fegyvert is beszerezte, sőt mérgeket is, ha netán nem sikerülne a lövés, akkor jöhet az ópium vagy a sztrichin.
Innentől kezdve Gábor S. az e korban élt nagy zeneszerzőkről elmondott mindent, ugyanis az kötötte össze őket, hogy valamennyien „összetalálkoztak” Mari-vel. Mivel Berlioz csak elfelejtett gyilkolni, jöhetett a művészetéről is néhány szó. Szerinte az ideális zenekarnak 467 főből kell állnia, melyhez 360 tagú kórus társul, 30 zongora és 242 vonós kell ahhoz, hogy a hangzás erőteljes legyen. A 30 zongora annál is érdekesebb, mivel soha életében nem tanult meg zongorázni, kedvenc hangszere a flazsolett volt, de játszott fuvolán, klarinéton és gitáron is.
Marie következő szerelmi áldozata Chopin. Chopin Londonban bérelt lakást, itt randevúzgattak. Egy alkalommal Liszt Ferenc elkérte a lakás kulcsát Chopintól és ki mással, mint Marie-vel ment oda szerelmi légyottra! A szerelmi csalódás Chopinból csodálatos noktürnöket hozott ki, a szerelem és a fájdalom zenéjét, egy fantasztikus szimfóniát.
Gábor S. Pál előadását időnként megszakította egy-egy zenei bejátszás. Az első csaknem elmaradt, mert némán, hang nélkül kezdődött. Előadónk ugyanis a lelkekhez jobban ért, mint a technikához. A némaság alatt sem tagadta meg önmagát, Beethovenre hivatkozott, aki a húrok állásából süketen is képes volt megállapítani, hogy a zenekar mit játszik. Körülnéztem a teremben, de nagyon kevés Beethovent találtam közöttünk.
Aztán Cziffra Györgyöt hallhattuk, aki Liszt-művet játszott. A hallgató nem tudta, minek örvendezzen jobban. Lisztnek vagy Cziffrának? Olyan hosszú ujjai voltak, hogy valamennyi billentyűt egyszerre és folyamatosan átérte!!! Mivel csak érettebb korban készült képeket láttam eddig Cziffráról, azon is elámultam, hogy milyen jóképű fiatalember volt. Ami mindennél jobban magával ragadott: ahogyan Gábor S. Pál kommentálta Chopin Fisz dúrját. Olyan mélyen ismerte a szerző hangulatát, a ritmust, a dallamot, a taktust, hogy tőle tudtuk meg, mikor szólal meg a lélekharang, hogy mikor „adja fel” Chopin a kesergést, mikor engedi el szívéből Marie-t, mikor szólalnak meg az ágyuk, és mikor dob virágot Chopin a hallgatóinak. Egyszerűen mesteri volt.
Bozsán Eta
