Kor Kontroll TarsasagAz egészségtudatos életért!

Előre kell bocsátanom, hogy Csapó György a Korkontroll Társaságnak (is) alapító tagja. Az alapító közgyűlésen rögtön elnökségi tagnak választották. Kapcsolata a civil társasággal azóta is töretlen és intenzív. Ám egy olyan emberről van szó, akinek élete azért ível felfelé, mert tele van ötletekkel.

Nagyon jó dolgom van, mert csupa olyan emberrel találkozom, akiknek csodálatos életútjuk van. Olyanokkal, akik tudásukat és életüket a gyógyításra tették fel. Ha a betegek kevesebbet szenvednek, nekik köszönhető. Dr. Kricsfalvi Péter nagyon is ilyen. Évtizedekig reumatológusként dolgozott, de volt a Népjóléti Minisztériumban miniszteri biztos is.

Én még ilyen bájos energiabombával nem találkoztam. Állandó mozgásban van. Még telefonon sem lehet vele összetalálkozni, mert mindig tevékeny, vagy ír vagy játszik. Olyan nincs, hogy van egy szabad estje, mert akkor nézőként megy el valamelyik színházba. A Kor Kontrollban őt tarják etalonnak.

Állandó kiállítása a város szívében van (Damjanich utca 26.), műterme, lakása egészen máshol. Attól kezdve, hogy belépek a képtárba, régi barátjának tekint, letegez és ömlik belőle a mondanivaló. Úristen! Lehet, hogy itt kérdéseket sem kell feltegyek, mindenre megkapom a választ, csak figyelnem kell?!

A doktor úr meglehetősen szűkszavú életrajzot juttatott el számomra. Ebből azért néhány alapvető dolog kiderül. Nevezetesen az, hogy Pécsett született, tanulmányait a debreceni Orvosegyetemen végezte. Van itt még egy dátum, amelyre még visszatérünk, mármint az, hogy 1942-ben látta meg a napvilágot.

Ha van sikeres életút, ha van irigylésre méltó pálya, akkor az Zettwitz Sándoré, aki a 77 Elektronikai Kft. ügyvezető igazgatója.

Még mielőtt a címet félreértené bárki, gyorsan hozzáteszem, Balogh Sándor a Kor Kontroll Társaság alelnöke. Rendes foglalkozására nézve, sokkal bonyolultabb munkát tölt be. De, még mielőtt a jelenlegi munkakörére térnék, lássuk mi volt azelőtt.

Ahogy mondani szokták, ezer éve ismerem. Akármikor összetalálkoztunk anno egy-egy koncertjén, mindig okot adott rá, hogy imádjam a humorát! (Holott elsősorban a hangjáért mentem.) Most, hogy újra találkoztunk, ájultan láttam, hogy semmit nem változott. Sem külsõre, sem humorra, sem habitusra. Mivel a kávéház, ahova be akartunk ülni még zárva volt, máris elindultunk (az õ javaslatára) az Erkel Színház színi-büféjébe.