Szeress okosan!
máj
30
2013
Arra a kérdésre, hogy tudunk-e szeretni, feltételezem, hogy mindenki igennel válaszol. De vajon tudunk-e jól szeretni? Egyáltalán nem biztos.
Szegény, sokgyerekes családból származó felnőtteket kérdeztek meg arról, hogy melyik volt életük legboldogabb korszaka? Teljesen nyilvánvaló, hogy gyerekkorukban nem volt videójuk, nem volt play station-juk, voltak viszont nagy beszélgetések és együtt töltött hét végék. Szóval a gyerekkor volt a legboldogabb korszakuk. Mert a gyerek nem akkor érzi a szeretet, ha elhalmozzuk ajándékokkal, hanem ha elegendő mennyiségű és minőségű időt töltünk vele A kirándulásokat, a sportolásokat, az összebújásokat, vagyis a boldogságcsomagokat őrzi meg emlékezetében.
Sok pszichiáter állítja, hogy felnőttkori magatartásmintáink a gyerekkorból eredeznek. Hogy mindannyian a szülők ajánlotta magatartásmintát hordozzuk magunkban. Ha tőlük szeretetet kaptunk, képesek leszünk mi is szeretni, ha ők úrrá tudtak lenni a nehézségeken, mi is erősek leszünk.
Az is hozzátartozik a szeretethez, hogy a konfliktusokat ne elfojtsuk – mert ez előbb-utóbb robban, hanem beszéljük meg egymással. Ha elnyomjuk érzéseinket, ez nemcsak a lelkünkben, hanem a testünkben is rombolást végez.
„Az egyetlen fontos dolog, amikor elhagyjuk ezt a világot, azok a szeretetnyomok lesznek, amelyeket hátrahagyunk.” Albert Schweitzert idéztem, hiszen Anyák napja után néhány nappal a szeretetről, az anya-gyerek kapcsolatról beszélgettünk. Vendégeim: Macskasy Izolda festőművész, Dr. Békési Andrea onkológus- pszichológus és Vámos Éva újságíró.
